– Az általános iskolások szombaton tettek írásbeli felvételi vizsgát magyarból és matematikából. A felvételi vizsga mennyire hasznos vagy egyáltalán mire jó?

– Ez egy szükséges rossz. 

Mindenképpen szükség van valamifajta felvételi eljárásra olyan helyzetekben, ahol egy iskolába többen jelentkeznek, mint ahány férőhely van. Olyan oktatási rendszer, amiben ilyen helyzetekben nincsen valamiféle szelekció, nem létezik. A kérdés az, hogy a felvételi eljárás mennyire igazságos. Egyrészt egy központi kompetenciateszt mindenképpen igazságosabb annál, mint ha az iskolák maguk döntenék el, kiket vesznek föl valamilyen szóbeli beszélgetés alapján, mert az ilyen szóbeli beszélgetéseken alapuló felvételik, automatikusan a magasabb státuszban lévő szülők gyerekeinek előnyös. 

A magyar rendszer igazságtalan, mert nem valamilyen iskolazáró kimeneteli követelményrendszeren alapszik. Ez azt jelenti, hogy a magyar általános iskolák 8. osztályosainak nincsenek rögzítve minimális, egységes követelmények. Ha lennének ilyen követelmények, akkor ezeken alapulna a központi felvételi vizsga is, és az iskoláknak lehetőségük lenne arra, hogy felkészítsék azokra a gyerekeket. De mindez nem történhet meg, mert az ilyesfajta követelmények nem nyilvánosak. A tesztek lógnak a levegőben. 

Az Oktatási Hivatal legyártja őket minden évben, de nem világos, hogy milyen követelményrendszeren alapulnak, ezáltal az iskolák nem is készítik fel a gyerekeket. Ez is a magasabb státuszú szülőket hozza kedvezőbb helyzetbe, mert ők azok, akik ki tudják fizetni a különórákat a gyerekeiknek. Ráadásul eleve magasabb státuszú gyerekeknek fenntartott, tehát minőségibb oktatást nyújtó iskolákba tudják küldeni a gyermeküket. A rendszer félúton megrekedt, ezért nem is teljesen igazságos.

– A Szeged Televíziónak arról beszéltek a gyerekek, hogy többnyire az előző évi felvételi feladatsort nézték át, másokat a jelenlegi tanáraik készítettek fel, és olyan is akadt, aki magánórákon készült a felvételire.

– Ha az előző évi teszteket nézegették, akkor a tesztre való felkészülés során nem azokat a kompetenciáikat fejlesztették, amiket elméletileg mérnie kellene egy tesztnek, hanem a tesztkitöltést gyakorolhatták, ami teljesen nonszensz. 

Egy ilyen tesztnek nem az a célja, hogy a gyerekek hatékonyak legyenek, amikor teszteket töltenek ki. A tesznek az a célja, hogy a bizonyos alapkészségek, bizonyos alapkompetenciák fejlettségét mérje.

Ezekben a követelményekben nem tesztkitöltési készségeket kellene előírni, hanem alapvető szövegértési és matematikai készséget és minimális kompetenciaszinteket kellene bele rögzíteni.

Az, hogy erre milyen tesztet csinálnak az már egy mérési kérdés. Az iskoláknak nem a tesztkitöltésre kell felkészítenie a gyerekeket, hanem a kompetenciáikat kellene fejleszteni. Hogyha lennének nyitottabb, tehát átláthatóbb, előre tudható, stabil, rögzített követelmények az általános iskola végére, akkor a magyar oktatás is kicsit demokratikusabb lenne.

– A kormány jó pár éve igyekszik a gimnáziumok jelentőségét csökkenteni. A Parragh László-féle (a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – a szerk.) elmélet alapján, a szakközépiskolák, illetve a szakképzések felé próbálták terelni a diákokat, de ennek ellenére a gimnáziumok iránt továbbra is nagyon nagy az érdeklődés, ezekben tanulnának leginkább a gyerekek.

– Sőt vannak olyan részei az országnak, ahol már egészen elképesztő mértékben megnőtt az érdeklődés. Ez főleg Budapest és a nagyobb vidéki városok problémája, ahol nő a diplomás szülők aránya, mert általában nő a diplomás értelmiségiek aránya a társadalomban. Noha ez a folyamat az elmúlt tíz évben megrekedt, minél több a diplomás értelmiségi, annál nagyobb nyomás van a közoktatási rendszeren, hogy ezeknek a diplomás értelmiségieknek a gyerekei bejussanak olyan iskolába, ahonnan jó eséllyel továbbtanulhatnak. 

A szülők legfontosabb célja a státuszőrzés. Egy diplomás szülő nem tud más opciót elképzelni, mint hogy az ő gyereke is egyetemre jusson be. Ezért ott, ahol növekszik a diplomás szülők aránya, de nem növekszik a gimnáziumi férőhelyek száma, a középiskolai felvételi egyre stresszesebb, egyre nagyobb verseny van, a szülők egyre hisztérikusabban keresik azokat a lehetőségeket, hogy hogyan juttathatják be a gyereküket az érettségivel záruló gimnáziumokba. Emiatt egyre nagyobb a tétje a középiskolai felvételinek is.

– Ugyanakkor Parragh Lászlónak van némi igaza, mert az építőiparban vagy mondjuk a szakiparban, például villanyszerelőként elképesztő jövedelmeket lehet elérni.

– A Parraghnak azért nincs igaza, mert az általános munkaerőhiány körülményei között minden foglalkoztatási vagy képzettségi kategóriában munkaerőhiány van. A magyar diplomások bérelőnye a középiskolát végzettekkel szemben Európában egészen kiemelkedően magas. Sokkal magasabb bérelőnye van Magyarországon egy diplomásnak, mint a legtöbb nyugat-európai országban, és ez azt jelzi, hogy a magyar munkaerőpiac sokkal több diplomást fel tudna szívni.

Nagyon erőteljes hiány van a diplomásokból is. A munkaerőhiányt nem a képzési szerkezet okozza, hanem az, hogy minden szakképzett munkaerő, a szakmunkások és a diplomások is, jelentős tömegben külföldre mentek. Nagyjából félmillió ember hiányzik a magyar munkaerőpiacról. 

Ilyen körülmények között nyilvánvalóan hiány lesz szakmunkásokból is. Viszont erre nem az a megoldás, hogy eldöntjük, az országnak kik fontosabbak, a szakmunkások vagy a diplomások, majd valamelyik képzési ágat előnyben részesítjük a többiekhez képest. Már csak azért sem, mert a szülők az ilyen típusú állami beavatkozásokat lábbal leszavazzák. A diplomás szülők pontosan tudják, hogy mik az ő érdekeik és ennek megfelelően hoznak beiskolázási döntéseket. A tanulók is tudják, hogy mik a saját érdekeik. Szóval 

ez a Parragh-féle filozófia, ami egy összeszerelő üzemmé akarja változtatni Magyarországot, nagyon nagy hatást nem gyakorol az oktatás és képzés szerkezetére.

– A másik probléma, hogy az iskolarendszerünk elég hamar szegregál és nehéz kitörni ezekről a kényszerpályákról. Bevezették a 6 osztályos, illetve a 8 osztályos gimnáziumokat, és ez még előrébb hozza a szegregációt…

– Szelekciót. Én inkább szelekcióról beszélnék. A szelekció az a gyerekek társadalmi háttér alapján való szétosztása különböző intézményekbe, a szegregáció az inkább etnikai alapú. A szegregáció is rettenetesen erős, de amiről mi beszélünk a szelekció. 

A szociális szelekció döbbenetes mértékű Magyarországon. Ma a magyar közoktatási rendszer sokkal szelektívebb, mint az Amerikai Egyesült Államok oktatási rendszere. 

Ebben benne van az is, ami a középfokú beiskolázási arányokkal történik, tehát hogy milyen hátterű gyerekek kerülnek milyen középiskolákba. A magyar rendszernek ezzel szemben az a tulajdonsága, hogy 

már az általános iskolai belépés pontján elképesztően szelektív. 

Hozzájárul a dologhoz az is, amit említett, hogy már 4. és 6. osztály után is vezetnek kivezető utak az egységes oktatási rendszerből a szerkezetváltó gimnáziumokba, ami teljes nonszensz. Ilyen csak három országban van Európában. Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. De éppen ez az oka annak, hogy már tíz-tizenkét éves gyerekeket is egy eléggé stresszes felvételi vizsgára kényszerítenek. Én nem látnék problémát abban, hogyha tizennégy éves korban minden gyereknek iskolazáró vizsgát kellene tennie, mert tizennégy éves korig nagyjából fel lehet készíteni mindenféle értelemben a gyerekeket arra, hogy egy ilyen típusú vizsgát letegyenek. Az viszont, hogy az elképesztő szelekció miatt már tíz éves gyerekeket is vizsgáztatnak, meglehetősen nonszensz.