Amikor az egész Széchenyi tér egy hatalmas piac volt
Sátrakban, földre rakva vagy
szekérderékból is árulták portékáikat a XIX-XX. század
fordulóján Szegeden. A Klauzál vagy a Széchenyi tér piacnapokon
megtelt árusokkal és vevőkkel. Egy-egy ilyen nap valódi
társadalmi esemény volt. A századfordulós szegedi piackultúrát
is megismerhetjük a Somogyi-könyvtár időszaki kiállításán.
Ollé Réka
2022. január 16. 17:53
Szegedi ételmesék címmel nyílt időszaki kiállítás a Somogyi-könyvtárban. A január 19-éig, szerdáig látogatható tárlatra a Szegedi Televízió Körút című műsora is ellátogatott, ahol Csizmadia Edit, a kiállítás szerkesztője néhány, csak a tárlatvezetések alkalmával hallható kulisszatitkot is elárult.
A piacra járás több volt egyszerű bevásárlásnál, a korabeli lapok rendszeresen írtak a húsok, zöldségek áráról. A garabolyos ünnepek, azaz a piacos napok szerdán és szombaton voltak.
- Lehetett-e kiabálni?
- És a káromkodás meg volt engedve?
- Mennyi volt a helypénz?
- Milyen közegészségügyi szabályok voltak érvényben?
- Hol volt a kenyérpiac?
- És mekkora kenyereket árultak?
- Mi az a tejtermék, amit ugyanúgy lehet ma is kapni, mint a XX. század elején?
Nézzék meg Szeged Televízió Körút című műsorának riportját!
Nyitóképünk egy 1894-es sztereofotó a Széchenyi térről egy piacos napról a Városháza tornyából nézve. Jobbra a Takaréktár utca sarkán a Takarékpénztár 1864-es első épülete (fotó: Fortepan/Kiss László)
